A szerelem fáj

Egy 38 éves érett nő érzései a szexről és a megtalált szerelmről és a megválaszolatlan kérdésekről.......

Friss topikok

  • Bogica99: En nem tudok tanacsott adni.:) De nagyon jo amit irtal nekem nagyon tetszik:) (2011.06.28. 17:46) Életem újrakezdése

Linkblog

Archívum

Életem újrakezdése

2010.05.01. 07:20

szerző: b.i.72siker

Még mondja nekem azt valaki,hogy a szerelem nem fáj......de igen is fáj és nagyon tud fájni ha az ember igazán szeret.

Sokan azt mondják egy érett tapasztalt nő vagyok és nem szabadna,hogy ilyen drasztikusan lássam a világot és a körülöttem levő dolgokat,de rá kell ébrednek nem én látom így hanem maga a világ ilyen...

37 évesen kezdtem új életet akkor döntöttem el azt,hogy egy 20 éves utóbbi években megromlott rossz házasságot hátrahagyok és vele együtt minden mást is értem ezalatt a családot,gyerekeket és a házat is.Akkor ez a döntésem nagyon nehéz volt azt hittem ettől nehezebb soha semmi nem lesz,de rájöttem az igaz szerelem ennél sokkal nehezebb.Teltek a hónapjaim amik egyre nehezebbek voltak hiszen se munkám se családom nem volt és még ráadásul albérletben éltem.Ekkor egy ismerősöm bemutatott egy fiatal férfit nekem,soha életemben nem gondoltam volna hogy ez ilyen nehéz lesz és ugyanakkor szép is.Szerelem volt első látásra a részemről,volt valami benne ami azonnal elvarázsolt és a szívemet rögtön ellopta.Valami megmagyarázhatatlan érzés keritett hatalmába......

Magas volt és bár nem igazán az a szép fiú típus engem mégis megfogott benne valami,eleinte csak esténként találkozgattunk és eltöltöttünk egy-egy kedves órát egymással aztán egyre sűrűbbek voltak a telefonhívások és már napközben is egyre többet találkoztunk,egyre többször fordult elő az,hogy az éjszakát vele töltöttem.Akkor ez az érzés nagyon furcsa volt mert napról-napra arra jöttem rá,hogy nagyon szeretek vele lenni és jó vele a szex is amit addig soha nem éreztem,a volt férjemmel az utóbbi években már a szex se volt jó nem élveztem.Ő viszont egészen más volt oda figyelt rám és megadta nekem azt ami mindig is hiányzott az életemből és ez nem más volt mint a törödés.Melegszívű és öszinte férfi.Már az első napokban elmesélte,hogy ne várjak tőle túl sokat mert ő bizony már egyetlen nőben sem fog megbízni,mert egy életre összetörték a szívét és már soha senkit nem fog úgy szeretni mint a volt barátnőjét.Hát gondolhatjátok hogyan éreztem magamat ekkor mikor ezt a mondatot meghallottam....megdöbbentem.

De tudtam azt is ő kell nekem mert újra éreztem azt a bizonyos bizsergést a testemben amit útoljára 16 évesen éreztem és tudtam nem szabad feladnom,mert akkor soha nem lesz az enyém a szíve.....

Nagyon nehéz úton indultam el feléje,újra be kellett nekem bizonyítanom azt,hogy nem minden nő használja ki a férfiakat és igen is egy nő tud odaadó lenni és hogy őt is lehet szeretni.Ő ezt nagyon nehezen fogadja el még a mai napig is.Az első egy -két hónapban nagyon nehéz dolgom volt,bár igazából 2 hónap után összeköltöztünk mert időközben nekem felmondták az albérletemet,de igen sokat dolgoztam azért,hogy higgyen nekem..

Nehéz volt az út és sajnos még nem mondhatom el azt,hogy célba értem volna.Tudom,hogy bizik bennem és azt is érzem,hogy kötödik hozzám de szerintem még nem igazán szeret.közben én örlödök mellette és a szívem egyre jobban fáj és érzem egyre jobban kikészülök mellette.......hát ezért mondom én azt,hogy igen is a szerelem fáj.........

Bár ő kiáll mellettem és öszinte velem és nagyon aggódik értem,sőt a barátai is azt mondják,hogy teljesen ki van cserélődve,a nagyszülei örülnek nekem és nagyon örülnek annak,hogy végre van egy olyan nő az unokájuk mellett aki tényleg szereti őt és aki gondoskodik róla,ugyanezt mondják a szülei is.A család nagyon szeretné ha sokáig együtt maradnánk,de nem tudom meddig lehet azt elviselni ha az embernek fáj a szíve a szerelem miatt.....

Mert nekem nagyon fáj........bár mellette megnyugodtam és hála istennek sikerült lefogynom is egy keveset és ő ugyan azt mondja neki igy tetszem,de én mégis rosszul érzem magam a bőrőmben..............a szerelem egy sötét verem és nagyon gyötrelmes érzés.

Nap mint nap megharcolok azért hogy a közelében lehessek és vele élhessek,de az erőm kezd elfogyni.....

Az egyik barátunk azt mondja ne adjam fel jó uton járok mert hamarosan elnyerem a szívét örökre,de kérdem én ki bírná azt ki hogy egy férfiért feladd mindent és öszintén szereti őt és a férfi röpke 9 hónap alatt egyetlen egyszer se mondja ki azt,hogy szeretlek....bár az is igaz nem az az érzelgős tipus és nem mutatja ki az érzéseit se.........

most biztos azt kérdezitek akkor honnan tudom,hogy mégis szeret.hát abból ahogy rám néz ahogy hozzám ér és abból amit a többiek mondanak.....az apjának a második felesége mondta egyszer nekem azt,hogy soha se várjam hogy ő kimondja vagy kimutatja az érzéseit,de biztosan szeret mert ha nem vagyok vele és rólam beszél egészen más lesz az arc kifejezése és sokkal érzékibben beszél rólam ők innen tudták azt,hogy kicsit többet jelentek neki mint eddig más,ugyanezt mondja a nagymamája is és az édesanyja is és nagyon sok barátunk és haverunk is.Mindenki azt mondja látszik rajta,hogy szerelemes mert ők már régóta ismerik őt és tudják,hogy komoly vagyok a számára..

Akkor kérdem én miért van az,hogy a szerelem ennyire fáj nekem........miért kell a szívemnek minden nap meghalnia egy kicsit?Miért nem érzem magam biztonságban és miért félek attól,hogy valaki elveszi őt tölem?

Pedig ő nem az a fajta aki csapodár lenne,idáig nem sok síkerrel járt a lányoknál egész eddigi életében én vagyok a második olyan kapcsolata akivel együtt él szerelmes is csak 2-3 alaklommal volt de a lányok soha nem viszonozták az érzéseit,és akkor tessék itt egy nő aki mindenét oda adná érte még az életét is és ő soha egyetlen egyszer se mondja ki azt,hogy szeretlek.......miért?

Nagyon nehéz,sokszor már az is megfordul a fejemben,hogy lehet túl korán költöztünk össze egymással de ő ragaszkodott hozzá mert amikor felmondták az albérletemet akkor közöltem vele,hogy max egy héten csak egyszer találkozunk mert nem fogok tudni többször bejönni hozzá erre ő azt mondta ő ezt nem bírná ki inkább költözzek hozzá....nahát akkor ezért kérdem én most mi van akkor valójában kettőnk között.........

Vajon szeret ő engem?Nem tudom...........

Életem legboldogabb perceit és napjait töltöm el vele de a kétség ott van közöttünk...hosszú-hosszú éveken át soha senkitől semmit nem kaptam és akkor jön egy nálam 7 évvel fiatalabb az élettől megviselt férfi és elhalmozz érzésekkel és virágokkal ráadásul a kedvencemmel a vörösrózsával,ezt kaptam tőle szülinapomra,nőnapra és valentin napra is,és természetesen forró és érzéki szeretkezést is.....nagyon jó vele a szex és mindig sikerül többször is elélveznem vele.......ő a világon a legfontosabb személy a számomra...

Vele könnyebb elviselnem azokat a dolgokat amiken kersztül megyek,a volt férjem zaklatásit a gyerekeim ellenem fordulását és azt,hogy mindenki megvett azért amiért elköltöztem a férjemtől és új életet kezdtem csak az a baj azt sokan nem tudják,hogy miért is döntöttem így ennek az oka pedig nagyon egyszerű volt a volt férjem eléggé ivott és olyankor durva és erőszakos volt,és amiért elhagytam az az volt,hogy ököllel ütött halántékon na és ezt egyetlen egy férfitől se tűrőm el.

Ennek ellenére a mostani párom teljesen kiáll mellettem és segit mindenben,rá nyugodtan támaszkodhatok és nagyon szeretek vele élni,de egyre nehezebb,mert a szívem széttörik teljesen......nem tudom mitévő legyek,mert ha igy folytatom,hogy állandóan magamat marcangolom egy idő után teljesen összeomlok idegileg amitől már nem sok választ el,hiszen nem elég,hogy a szerelem fáj még ott van a férjem zaklatása is........bár kifelé erősnek mutatom magam de érzem belülről felőről az ideg......

Már nem tudom mit kell tennem,mivel bírjam rá a jelenlegi egyetlen szerlemet arra,hogy végre szint valjon nekem és elmondja mit érez irántam,ha ezt kérdezem tőle ő mindig csak azt fleeli hagyuk már jól megvagyunk és ez a fontos,de nem nekem nem csak ez a fontos,nekem tudnom kell,hogy szeret-e?

Ha valakinek van valamilyen javaslata,hogy hogyan lehetne rábirni arra,hogy szint valjon segitsen mert érzem az erőm kezd elhagyni és nem akarok meggondolatlanságot csinálni,mivel régebben voltam már többször is öngyilkos és tudom milyen az.........ő az életem értelme és meghalnék érte,mert nagyon szeretem őt,imádok róla gondoskodni és kényeztetni őt minden téren,egy percet sem bírok ki nélkül így igen nehezen telnek azok az idők amikor nincsen velem mert dolgozik,így alig várom azt,hogy haza jöjjön és átöllejem és hozzábújhassak de ő ezt nem szereti,azt mondja azért mert ő nem ilyen érzelgős de nekem erre szükségem van,hogy érezzem a bőre illatát és érezzem,hogy ott van mellettem.

Butaságnak hangzik vagy csak egyszerűen egy szerelemes nő mondatainak,nem tudom....már lassan semmit se tudok.mert ez a szerelem napról-napra jobban fáj és nem tudom mit tegyek......

Sajnálatosan nagyon nehéz időn megyünk keresztül,nem elég,hogy munkahelyi gondjaink vannak,ráadásul még a volt férjem is rátesz egy lapáttal a sok zaklatással,fenyegetéssel és azzal,hogy olyan videókkal sérti a személyiség jogaimat ami már nagyon bántó.Egyszerűen felhábóritt az,hogy azon kivül,hogy feljelentem a rendőrségen semmi mást nem lehet ellene tenni.Teljesen tönkre teszi az életemet és már nem tudom mit tegyek.lassan ott tartok,hogy elmenekülök az országból,mert így nagyon nehéz itt élni.Sajnálatos tény,hogy a rendőrség tehetetlen egy ilyen emberrel szemben.Nem tudom mit tegyek.

 

Címkék: fájdalom szerelem gyötrelem

1 komment

süti beállítások módosítása